A függő szó a magyar nyelvben egy félrevezető megfogalmazás, mert magáról a függő szóról az embereknek az jut eszébe, hogy droghasználat és alkoholizmus. A függőség szó ma Magyarországon úgy lett definiálva, ami a köztudatot nagyon félreviheti. Mert a függőség nem csak szerhasználatot jelent, és nem merül ki abban, hogy valaki drogozik vagy iszik.
A függőség maga egy tünet, melynek egy diszfunkcionális működés az alapja és az előzménye. Gyermekkori hiányokból, traumákból, diszfunkcionális szülői mintákból, egészségtelen önvédelemből és elhárító mechanizmusokból alakul ki. Ezekből később olyan felnőttkori szorongások, félelmek, megfelelési kényszerek jönnek létre, amelyek csitítására addikciókat használunk. Ezek az addiktív viselkedések elterelik a figyelmet az érzésekről, és tulajdonképpen bennük talál megnyugvást az egyén abból, amit gyerekkorában nem kapott meg.
Viselkedési addikció lehet a vásárlás, a számítógép függés, a pornóhasználat, az ételfüggés, a munkafüggés. Ezek mind olyan dolgok az életünkben, amelyeket nem tudunk elhagyni. Nem lehet azt mondani, hogy soha többet nem eszem, nem dolgozom, nem vásárolok. A kérdés az, hogy mikor billen át a funkcionális működés diszfunkcionálisba.
Ez akkor történik meg, amikor a viselkedés egy irányba eltolódik, és elkezdi az egyén és a környezete életét olyan szinten befolyásolni, mintha szert használna. És előbb-utóbb nemcsak a kapcsolatok, hanem a szervezet és a test is reagál erre.
Az evészavaroknál két szélsőség jelenik meg. Az egyik az ételmegvonás, az anorexia, amikor az egyén egyre kevesebbet eszik, egyre soványabb lesz, a teste olyan állapotba kerül, hogy az életfunkciók is veszélybe kerülhetnek. A másik a túlevés, amikor annyit eszik, hogy kontrollálatlan állapotba hozza a testét. Mindkettő komoly problémákat okozhat a szervezetben. A család ilyenkor az evés körül kezd forogni, ugyanúgy, mint a drog vagy az alkohol körül. Mennyit eszik, mikor eszik, miért nem eszik, vigyük orvoshoz, mit főzzünk neki, mit ne főzzünk. A kontroll, a megmentés, a megoldás átveszi a helyét a valódi kapcsolódásnak. Amíg a család ebben benne marad, addig a függő nem lát rá a saját felelősségére. Amikor a család hátralép, nem fókuszál többé arra, hogy eszik vagy nem eszik, nem beszél erről a családban, akkor a téma kivonul a rendszerből, és a függő ott marad a saját evészavarával. Ott kap először lehetőséget arra, hogy segítséget kérjen.
A vásárlási függésnél a vásárlás a szorongás és a feszültség csökkentésének eszköze lesz. Minél nagyobb a belső hiány, annál többet kell vásárolni ahhoz, hogy az érzés csökkenjen. A vásárlás pillanatában megjelenik egy rövid megkönnyebbülés, egy pillanatnyi nyugalom. Utána jön a lelkiismeretfurdalás, a titkolózás, a szégyen, hogy megint elvette a közös pénzből, hogy megint vett egy fölösleges dolgot. És ezt az érzést is csitítani kell, újabb vásárlással. Így alakul ki egy öngerjesztő folyamat. A család egy idő után azt veszi észre, hogy a pénzügyek felborulnak, a közös kassza kiürül, olyan szintű pénzek mennek el, ami már komolyan befolyásolja a család életét. Itt a család nem azt szabályozza, hogy mennyit költhet, hanem a következményeket teszi oda. Vissza kell fizetni azt, amit elvett, megszűnhet a hozzáférés a közös kasszához. A határt a pénz kezelésében kell meghúzni, és innentől más működés alakul ki a családi kasszával kapcsolatban. A vásárlás önmagában nem rombolja a testet úgy, mint az evés vagy a munka, de az egy irányba eltolódott viselkedés itt is felborítja az életet és a kapcsolatokat.
A munkafüggés különösen nehéz, mert társadalmilag még el is ismert. Ha valaki sokat dolgozik, azt mondják, milyen szorgalmas. De amikor már nem nyolc órát dolgozik hétfőtől péntekig, hanem tizenhatot vagy huszat, szombaton és vasárnap is, amikor már mindent elvállal, semmire nem mond nemet, mert ott a félelem, hogy ha nemet mond, elveszti a munkát, az ügyfeleit, a vállalkozását, akkor a munka már nem a feladatról szól. A munka az a hely, ahol ő valakinek érzi magát, ahonnan az önbizalmát pótolja. Szorongás és feszültségcsökkentés lesz, és olyan szinten szükséges ahhoz, hogy működjön, mint a drog vagy az alkohol. Az iszonyatos mennyiségű munka kizsigereli a szervezetet. Előbb-utóbb kimerültség, különböző betegségek, infarktus, stroke jelenhet meg. Közben a család azt érzi, hogy kiszorult az életéből, megszűnnek a programok, az intimitás, a kapcsolódás. A család eleinte mondogatja, hogy gyere haza, miért dolgozol ennyit. Amikor viszont hátralép, és nem próbálja tovább kontrollálni, akkor a függő ott marad magára a munkafüggőségével, és ott dől el, hogy kér segítséget vagy nem.
Nagyon fontos látni, hogy ezek a működések sokszor gyerekkorban tanulódnak meg. A vásárlásnál gyakran az látszik, hogy a szülő vásárlással próbálta kiengesztelni a gyereket, így csökkentette a saját lelkiismeretfurdalását, így mutatta meg a kapcsolódást. A gyerek azt tanulja meg, hogy a szeretet a vásárláshoz kötődik. Az evésnél az anya az étellel fejezi ki a szeretetét, állandóan főz, csomagol, minden az étel körül forog. A gyerek azt tanulja meg, hogy az étel a szeretet. A munkafüggésnél az a gyerek, aki azt látja, hogy a szülők éjjel-nappal dolgoznak, egyedül marad, és csak akkor kap figyelmet, ha teljesít. Később azt gondolja, hogy csak akkor valaki, ha teljesít.
A függésnél, legyen az szerhasználat vagy viselkedési addikció, a környezetben gyakran ott van egy társfüggő is. A társfüggő a megmentésével, a megoldásával, a kontrollálásával támogatja a másik függő működését. Attól érzi a saját önbizalmát és fontosságát, hogy megvédi, megóvja, megmagyarázza a másikat. Amíg van valaki, akivel foglalkozhat, addig nem kell ránéznie a saját traumáira és a saját függésére.
Amikor a szerfüggő vagy a viselkedésfüggő felépülésbe kerül, és elkezd magával foglalkozni, a társfüggőnek megszűnik az a funkciója, hogy megmentsen, kontrolláljon, megmondjon. Ott marad magával. Akkor kap lehetőséget arra, hogy ránézzen, mire használta ezeket a működéseket, mit akart ezzel elkerülni, miért nem rajta volt a fókusz. Akkor tud ő is segítséget kérni.
Így tud mindkét oldal felépülésbe kerülni, amikor segítséget kap, és kialakulhat egy új, már működésében rendben lévő családi dinamika. A viselkedési addikciók nemcsak az egyénről szólnak, hanem a rendszer működéséről is. A változás ott kezdődik, amikor mindenki a saját felelősségére kezd ránézni.